Ha Balaton, akkor nyár, vízibicikli, hattyúk és a levegőben szálló fokhagymás lángos ínycsiklandozó illata. Ha nektek is megvan ez a fajta életérzés, akkor felejtsétek is el jó gyorsan, Szlavicsek Judit regénye ugyanis nem a balatoni romantikáról, hanem arról szól, amikor a Balaton nem a szép arcát mutatja felénk.
Magyar krimi skandináv módra – ha egyetlen mondatban kellene jellemeznem Szlavicsek Judit Légy/ott című regényét, akkor ez lenne az. Az írónő nemrégiben megjelent regényében minden benne van, amitől meghűl ereinkben a vér: sorozatgyilkosság, prostitúció, szervezett bűnözés és rideg, csontig hatoló tél.
Gyilkosság a Balatonon
Bevallom őszintén, csak nem olyan régen kezdtem elmélyedni a bűnügyi regényekben – mondhatni zöldfülű vagyok –, annyit azonban már elmondhatok, hogy a kriminek számtalan arca van:
lehet például Edgar Allan Poe-szerűen hátborzongató és kegyetlen, Agatha Christie-szerűen fifikás és cinikus, vagy Jo Nesbo-szerűen realisztikus és rideg. Szlavicsek regénye egyértelműen az utolsó kategóriába tartozik.
A nyomtatásban Légy/ott címmel 2020 őszén megjelent történet az online publikált West Coast-írások kibővített változata, amelyet Fejős Éva magánkiadója, az Erawan jelentetett meg. A sztoriról azt érdemes tudni, hogy napjainkban, a Balatonon játszódik – egészen pontosan Keszthely és Hévíz környékén -, főszerepben egy magának való, negyvenes éveit taposó nyomozónővel, Kardos Júliával és a jómódú Szendrei családdal. Utóbbiakkal kapcsolatban nem nagy spoiler, hogy a család a színfalak mögött már nem azt a mintaszerű életet éli, amit a környezet lát – mindez pedig már az első fejezetben világossá válik az olvasók számára is.
Visszatérve a regény másik főszereplőjére, az évek óta magányosan élő Kardos Júliára, bár ő sincs éppen topformában, kénytelen erőt venni magán, miután a fagyos februári tó egy tizenéves lány holtestét sodorja a partra, az ügyet pedig ő kapja meg. A szálak a Szendrei családhoz vezetnek, akikről fokozatosan bomlik le a csillogó máz és a tökéletesség hamis látszata.
Egy mogorva Miss Marple
A csavaros gondolkodás és a logikus következtetések mellett a krimik mit sem érnének a kiváló detektív, vagy az éles eszű nyomozó karaktere nélkül. Kardos Júlia sem esett a feje lágyára, intelligens, érzékeny, ugyanakkor határozott nő, aki minden tiltás ellenére is a bűnös nyomába ered, hogy szép lassan fényt derítsen a szörnyű titokra, amely a gyilkosságok (mert bizony több is volt) elkövetéséhez vezetett.
Szlavicsek hősnője mondhatni tipikus skandináv-könyv alapanyag: egyedülálló, magányos, traumák gyötrik, és mosolyogni se nagyon bír, bár erre meg is van az oka, Júlia ugyanis súlyos, feldolgozatlan emlékeket őriz, amelyeket a könyv vége felé már az olvasó is megismerhet. A nyomozónő nem egy tökéletes, bűnök felett álló figura, hanem egy hús-vér ember, akinek megvan a maga baja, és bőven megjárta már a saját poklát. A főhős karakterének drámaiságát Horváth hadnagy személye ellensúlyozza, akinek humora és jóhiszeműsége feloldást kínál a mindvégig feszes tempót diktáló történetben.
Kardos Júlia figurája bár remekül illeszkedik a fajsúlyos sztoriba, minden traumája ellenére is kidolgozatlan maradt számomra, ráadásul csak a regény 70. oldala környékén bukkant fel, pedig lényegében róla (is) szólna a történet.
A karakter elnagyoltságát mégsem rónám fel túlságosan az írónőnek, hiszen a regényből süt a folytatás lehetősége, sőt, ha jól tudom, Utolér úgyis címmel már úton is van.
Méregerős atmoszféra
A realisztikus ábrázolásmódnak köszönhetően a magyar városok és a magyar emberek is nagy szerepet kapnak a regényben, amelyben nem csak az elit rétegek, de a társadalom perifériájára szorult emberek is megmutatkoznak. Az egész sztori annyira átélhető és valóságosnak tűnő, hogy a téma nehézsége ellenére egyszerűen tetőtől talpig benne van az ember, amelyre a tabudöntögető témák (kiskorú prostitúció, kábítószer) csak rátesznek még egy lapáttal.
A sztori végig pörgős tempóban robog a végkifejlet felé, és bár a feszültség szépen építkezik a regényben, és az események is szinte filmszerűen peregnek, a fejezetek számomra kissé darabosra sikeredtek. Nem igazán tudtam megbékélni azzal a megoldással, hogy az adott epizódok más-más személyekről szólnak, és lehet az én felfogásommal van baj, de néha időbe telt, míg rájöttem, melyik szereplő van éppen porondon.
Az sem segített a történet gördülékenységén, hogy míg egyes fejezetek E/1., addig mások 1/3. személyben íródtak, megtörve a regény lendületét, bár ez a technika kétségkívül egyedi és formabontó megoldás volt az írónő részéről.
A Balatoni krimik első kötete nem volt hibátlan, ám a botlások ellenére is több mint jó kezdés, így a magam részéről kíváncsian várom a folytatást. Hogy miért? A megválaszolatlan kérdések mellett a Légy/ott egy abszolút izmos, modern és izgalmas regény lett, emellett pedig ízig-vérig skandináv krimi, még akkor is, ha itthon, a Balatonon játszódik.
A szöveg utánközlés, az eredeti ITT található meg.