Műfajok

KRIMI

A krimi olyan prózai írás (regény vagy novella), amelyben a főhős logikus nyomozás során kideríti, ki követte el az írás cselekményéül szolgáló bűntettet, de ezen felül még egy nagyon fontos követelménynek is eleget tesz: a főhős – rendszerint – sikeres nyomozása által visszabillen az erkölcsi rend azoknak az életében, akikre a bűncselekmény elkövetése hatással volt. 

HARD-BOILED

A hard-boiled regények magándetektívje kemény fickó, aki egy ócska irodát bérel, és nincsen titkárnője. Ha van, akkor se nagyon veszi hasznát. Amikor elvállal egy ügyet, nem az számít, hogy mennyit keres vele, csak az, hogy segítsen a bajba jutottakon. Fegyvert ritkán hord, egyszerre egy ügyön dolgozik, és legalább egyszer alaposan megverik a regényben, amiért természetesen kiadós bosszút áll. Nagyvárosban él és dolgozik, mert itt az utcák mocskosak, a nők erkölcse feslett – és mert itt van rá a legnagyobb szükség. A nagyvárosok termelték ki az egyre erőszakosabb bűncselekményeket, itt futhatott ki leghamarabb a talaj az ember lába alól, itt kellett leginkább félteni az életet, a tulajdont, az integritást. Raymond Chandler és iskolája ezért olyan népszerű mind a mai napig: amikor őket olvassuk, szeretjük tudni, ki a jó, és ki a rossz, és azt is, hogy van valaki, egy magányos detektív, aki képes és hajlandó kilépni a szürkén egybemosódó hétköznapokból, és megmondani: ez a helyes, az meg a helytelen.

Leghíresebb szerzők: Raymond Chandler, Dashiell Hammett, Mickey Spillane, Lawrence Block, Ross Macdonald

Fontosabb magyar szerzők: Kondor Vilmos

COZY

Ezekben a krimikben a gyilkosság mindig házon belül történik, a nyomozó mindig amatőr, állandóan teáznak, a gyilkosság a legritkább esetben erőszakos (és rendszerint valamilyen misztikus módon, mondjuk perui laposbékaméreggel követik el, netán egy Ming-korabeli vázával ütik agyon a Lordot), sohasem káromkodnak, és vagy egy tágas vidéki házban, vagy valami egzotikus helyszínen (az Orient Expresszen, nílusi hajón) verődnek össze a szereplők, akik közül az amatőr nyomozó páratlan intelligenciával, csalhatatlan ösztönnel és szimattal, kiváló emberismerettel, valamint cáfolhatatlan következtetésekre épülő logikával választja ki a gyilkost. Ezen műfajba tartozik az ún. locked room mystery is, amely sokak szemében a krimi legtisztább formája. A zárt szoba rejtélye a nevében foglalja a témáját: egy belülről bezárt szobában van egy (vagy kivételes esetben több) áldozat, a – rendszerint amatőr – nyomozó pedig alapvetően logikai bizonyítás formájában találja meg a gyilkost.

Leghíresebb szerzők: Agatha Christie, M.C. Beaton, a zárt szoba rejtély legavatottabb szerzője John Dickson Carr

RENDŐRSÉGI KRIMI (PROCEDURAL CRIME FICTION)

Itt nem a kétes múltú, bizonytalan jelenű, zavaros jövőjű magándetektív jelenti a törvényt, nem ő a rend letéteményese, nem az ő felelőssége az erkölcsi rend visszaállítása, hanem a rend professzionális őreié. A rendőrségi krimi nagyon sok szempontból újat hozott a krimiirodalomba. Míg egy magánnyomozó szabadon dönthet afelől, hogy nyomoz-e egy ügyben, addig a rendőrnek ez a választás nem áll rendelkezésére. Míg a magándetektív sajátos erkölcsi rendhez igazodva üldözi a bűnözőket, a rendőrök a törvény szavát követik, és csak azt. Míg a magándetektív egy romantikus, már-már mitikus figura, addig a hiteles rendőrségi krimi szereplői hétköznapi zsaruk, akiknek házsártos feleségük van, goromba gyerekeik és beteg anyjuk. Míg a magándetektívek sorra döntenek ágyba nőket, addig a rendőrök szerelmi élete meglehetősen unalmas. Míg a magándetektív kezét nem, vagy csak alig köti a törvény, addig a rendőrnek az szentírás. És a különbségeket hosszan lehetne még sorolni. Az egyik legfontosabb ismérve: az igazság szolgáltatása a nyomozással lezárul, a rendőr nyomozott, megtalálta a bűnöst, az elkövetőt, aki viszont – alapértelmezésben – nem a rendőrtől, a rendőrségtől, a nyomozóhatóságtól, az erőszakszervezettől nyeri el méltó büntetését, hanem az igazságszolgáltatástól. Ez azonban már új műfaj, jelesül a tárgyalótermi vagy jogi krimi.

Leghíresebb szerzők: Ed McBain, Maj Sjöwall és Per Wahlöö, Georges Simenon

Fontosabb magyar szerzők: Cserháti Éva, Tar Sándor

JOGI KRIMI (COURTROOM DRAMA)

Ezt a mára már teljesen önálló műfajt Earl Stanley Gardner teremtette meg Perry Mason főszereplésével, aki titkárnője, Della Street segítségével egyfajta Holmes/Watson párosként került bele az amerikai populáris irodalomba. Mint elnevezése is mutatja, a jogi krimi egy már rendszerint lezárt nyomozás tárgyalótermi befejezésével foglalkozik, főszereplői bírók és ügyészek, meg persze ügyvédek. Tévedés lenne azt hinni, hogy a jogi krimi pusztán csak a jogi intrikákkal és tárgyalótermi jelenetekkel operál, a jogász főhős maga is szinte minden esetben nyomozni kényszerül védence (vagy a vádlott) érdekében/ellenében. Voltaképpen hibrid műfajról van szó, hiszen a jogász főszereplő az esetek túlnyomó többségében maga is nyomoz, ami viszont hagyományosan a rendőrség vagy egy magándetektív feladata lenne – ugyanakkor nagyobb kihívással kell megküzdenie, hiszen a törvény gépezete mozgásba lendült, és azt kell valamilyen formában megállítania.

Leghíresebb szerzők: Scott Turow, William Lashner, Richard North Patterson, John Lescroart

TÖRTÉNELMI KRIMI (HISTORICAL MYSTERY)

Egy krimi “retrospektíve” tekintendő történelminek, azaz ha már megírása időpontjában is egy régmúlt korba helyezte cselekményét. A másik kérdés akkor már csak az, hogy hol a határ a történelmi és a kortárs között. Az irodalomtörténet megfogalmazása szerint kortárs irodalomnak a saját generációnkat, és az azt megelőzőt kell tekintenünk, így ebből a meghatározásból fakadóan történelmi krimit alapvetően kortárs szerzők írnak. Ezen regények a legtöbbször még a modern rendőrség megalakítása előtti időkben játszódnak, így a nyomozók is a legkülönfélébb amatőrök. Sok szerző kedvence a szerzetes (elég A rózsa nevére gondolnunk), de nyomoznak írók, gondolkodók, tanárok/tanítók – csak a szerző fantáziája szab határt. A történelmi krimi egyik legfontosabb összetevője a történelmi háttér, amely gyakran legalább olyan fontos szerepet tölt be, mint maga a nyomozás vagy a bűncselekmény, ezért a legnevesebb szerzők külön figyelmet fordítanak a történészekhez hasonló kutatómunkára, hogy minél pontosabb és hitelesebb hátteret adjanak a történetnek.

Leghíresebb szerzők: Steven Saylor, Ellis Peters, Lindsay Davis, Umberto Eco

Fontosabb magyar szerzők: Kondor Vilmos, Csabai László

BŰNREGÉNY

A bűnregény nem krimi. Viszont mégis a bűnügyi irodalomba tartozik, hisz ha nem is mindig bűnözőkről, de szinte kivétel nélkül a bűnről szól. A bűnregények ritkán foglalkoznak a bűn részletes elkövetésével és a bűnhődéssel. A központi téma egy helyét kereső, talajt vesztett ember, aki vagy kényszerből, vagy opportunizmusból követ el bűncselekményt. Arról pedig szó sincs, hogy a világ összegyűrődött erkölcsi rendje bármilyen módon is kisimulna a bűnregény végére. Épp ellenkezőleg: az regény azt a folyamatot mutatja be — néha hátborzongató alapossággal –, hogy mi sodorhat egy embert az erkölcs senkiföldjére, ahol nem egy magasabbrendű jónak akar megfelelni, hanem egyszerűen csak életben akar maradni. Bizonyos olvasatban a bűnregény arról is szól, hogy milyen valójában az élet, míg a krimi „csupán” arról, hogy minden mocska ellenére az életnek milyennek kellene lennie. A krimiben a gyilkost elkapják, míg a bűnregényben a jó kapja meg megérdemelt büntetését, a rossz pedig éli világát. De ez az álláspont is mindössze csak azért használható kiindulópontként, hogy aztán mind az egyes művek rácáfoljanak.

Fontosabb magyar szerzők: Tar Sándor