Török András: Ízletes, alternatív történelmi krimi

A könyvet az Open Books, a magyar kiadói szcéna új fenegyereke így reklámozza: „A magyar krimi atyjának legújabb regénye egy elképzelt Budapest elképzelt múltjáról.”
Ez felcsigázta az érdeklődésemet, a könyvesbolti belelapozásnak vásárlás, majd olvasás lett a vége. Ennél a bekezdésnél döntöttem:
„Milla kint volt valahol a Nemzeti Stadion előtt a bejutásra várva, és ha tehettem volna, akkor én is ott állok vele. Sőt, ott kellett volna állnom mellette, lévén a koncertre szóló jegyem a zakóm belső zsebében lapult. Majd amikor megpillantottam a földön fekvő holttestet, az első gondolatom az volt, hogy nem játszik itt ma este egyetlen dalt sem a Beatles, még akkor sem, ha ez az utolsó idei európai koncertjük, még akkor sem, ha az ország hetek óta Beatles-láztól felhevülve forrong, és még akkor sem, ha tudom: én leszek az első számú közellenség, minden tini utálatának tárgya, aki megakadályozta a világ legnagyszerűbb együttesének első – és könnyen lehet, hogy utolsó – budapesti fellépését.”
Az alternatív történelemben játszódó regények egyre gyakoribbak. Ha a történészek viszolyognak is a „mi lett volna ha…?” típusú kérdésfeltevésektől, regényírónak jól állhat az ilyesmi.
Most Kondor Vilmos, a rejtőzködő hajlamú, külföldön is nagy sikerű, de a kritikai konszenzus szerint megfeneklett pályájú krimiíró állt elő egy ilyen igen érdekes és szórakoztató regénnyel.
A könyvben — ahogy illik — már az első oldalon gyilkosság történik. 1966-ban járunk, és ahogy fentebb olvashattuk, egy popkoncert előtt a Nemzeti Stadionban holtan találják az Angliából jött sztárzenekar egyik technikusát. A kiküldött detektív a nyomozás érdekében le akarja fújni a koncertet, de a főnöke, a rendőrfőkapitány botránytól tartva ezt nem hagyja. A főkapitány neve egyébként Kádár János…
És ez még csak a kezdet. Apránként, elejtett mellékes megjegyzésekből megtudjuk, hogy a miniszterelnök neve Bajcsy-Zsilinszky, és az oroszok kimentek 1955-ben, ahogy Ausztriából is, és az ‘56-os forradalom (ha jól értem) orosz párti felkelés volt… Budapest a Kelet és a Nyugat közti csempészet tranzitközpontja. Be van tiltva mind a nyilas, mind a kommunista párt. A kultuszminisztert Szerb Antalnak hívják…

Mindez azonban nem helyettesíti az igazi krimit. Van plasztikus, érdekes életű és múltú detektívünk, van Angliából érkezett nyomozó, angliai történetszál, és ahogy Kondor régebbi regényiben, itt is sok időt töltünk el a budapesti utcán. Így megnézhetjük Vágó József Deák téri ikerpalotáit. Aztán a nyomozás egy pontján a detektívnek fel kell keresnie a köztársasági elnököt, akit a jól értesültek csak Nicky néven emlegetnek… Az igazolványába ez van írva: ifj. Horthy Miklós…
Hogy jó könyv-e a Második magyar köztársaság, nem tudnék egyértelmű igennel válaszolni. Az angliai szál írásakor az író túlzottan fekete (és csak fekete) színeket használt – ezt becsületszóra kell elhinnünk. És a vége is kicsit elnagyolt. De mindezért kárpótol a főhős, Nemes Albert, a celeb detektív plasztikus alakja, az anyjával és a barátnőjével alkotott háromszög, a budapesti pezsgés éjjel és nappal, a kikötői csempészbandák Hungária együttes imádata, a nyomozás folyamata, amivel kapcsolatban, csodák csodájára, Kondor még mindig tud újat mondani.
Könyv-trailer megtekinthető itt.
A szerzőnek szemlátomást bejött a rejtőzködés. Vagy ő maga, vagy a kiadója érdekes, gyakran frissített Facebook oldalt tart fent. Ebből megtudhatjuk, hogy nemrég egy kedves magyartanárnő hívására egy magyarórán vett részt. Persze zoomon, az arcát nem mutatva…
Nagyon kellemes olvasmány ez a könyv, első-, másod- és harmadsorban azért, mert nagyszerű érzés megmerítkezni abban az elképzelt, másik országban, amivé lehettünk volna. Köszönet érte!

(A szöveg utánközlés, megjelent a Török András szerkesztette, korlátozott terjesztésű Vadamecum c. online folyóiratban)