Cserháti Éva harmadik regénye, a Szabadulószoba egyszerre izgalmas krimi és tisztelgés a múlt elfeledett traumái előtt. A ma játszódó történet ugyanis magában rejt egy múltbéli utazást is, vissza az 1970-es évekbe, a nagykőrösi konzervgyár munkásainak világába. A regény a Sellő titka című könyv szereplőinek egy újabb kalandját mutatja be, de önálló kötetként is bátran ajánlom.
A történet szerint napjainkban, egy Szabadulószobában baleset áldozata lesz egy új politikai mozgalom fiatal és ambiciózus frontembere: véletlenül beleiszik egy nutellás kávéba, és belehal az allergiás sokkba. A férfi pont előző nap kért fel egy fiatal nőt, hogy nyomozza ki, hová tűnt a nagymamája 1975-ben, mert azzal akarja meglepni az édesanyját, hogy felfejti ezt a családi rejtélyt. Vajon összefügg a fiatal politikus halála a 40 évvel ezelőtti eseményekkel?
Az áldozat egyik barátja nem hisz abban, hogy a halált véletlen okozta, gyilkosságra gyanakszik, és felkéri ugyanazt a magánnyomozót, akinek a nagymama eltűnését kellett volna kideríteni, hogy fejtse meg, mi történt. De Magyar Vanda még ki sem váltotta a magánnyomozói engedélyt, a szerző előző regényében még a rendőrség kötelékében nyomozott, és most önállóan próbálja megtalálni saját útját. A rendőrség pedig nagyon nem szeretné, ha ez a haláleset gyilkosság lenne, hiszen a politikai hangulat nem kedvez egy ilyenfajta eseménynek, ezért aztán a nyomozás is komótosan halad csupán előre.
Egy idő után azonban egyre gyanúsabb e-mailek, telefonhívások érkeznek, az üzenetek pedig arra utalnak, hogy a régi ügy és az új haláleset összefügg, ezért le kell porolni a több évtizedes aktákat, és újra felkutatni a hatvanas, hetvenes éveiket taposó szemtanúkat.
erháti ÉvaMivel én is a 70-es évek gyermeke vagyok, az akkori viszonyokról olvasni különösen izgalmas. A nagymamát utoljára egy abortuszbizottság várójában látták, ezért erős fókuszt kap a történetben a kommunista éra gyerekszabályozási metódusa. Előkerül Ratkó Anna, megismerhetünk egy abortusz mellett kiálló aktivista csoportot, és feltárul néhány mély emberi történetet, melyben idős nők vallanak arról, hogy lánykorukban miért és hogyan kellett megválni a magzatuktól.
Akadnak a könyvben nehéz oldalak, sebeket kapargatnak, melyek így, az emlékezés révén tudnak tisztulni. Fontosnak tartom azokat a könyveket, melyek csupán azzal, hogy megírják valakinek a történetét, tisztelegnek azok előtt, akiket igazságtalanság vagy trauma ért.
Nagyon szerettem, hogy Cserháti Éva nem egy dokumentum regényt írt, hanem egy krimit, melybe beleszőtte közös múltunk szálait. Nem a kesergésé a főszerep, hanem a tisztázásé. Olyan érzésem volt, mintha ez a könyv egy elfeledett, erősen piszkos ablak jó alapos megtisztítása lett volna. Segített a tisztánlátásban.
Ugyanakkor a történet mégiscsak a jelenben játszódik, a mai Magyarországon, fiktív politikai mozgalommal ugyan, de ráismerhetünk mai helyzetekre. A szerző távolságtartással és enyhe kritikával mutatja be a 2.0 mozgalmat, mely a pártalakítás küszöbén áll, és érzékenyen, finom módon rajzolja meg a fórum szereplőit és motivációit. A rendőrcsapat tagjai, akik ismerősek már a Sellő titkából, tovább mélyülnek, igazi hús-vér alakok, tele hibával, de mégis nagyon szerethetőek. Szinte láttam magam előtt megelevenedni a beszélgetéseiket: Cserháti Éva igazán remek, forgatókönyvszerű párbeszédeket írt, melyből a humort sem spórolta ki. Éreztem a karaktereket, a feszengéseiket, lazaságukat, lelkiismeretfurdalásukat, kárörömüket. Még a jellemfejlődés lehetőségét is megkapja néhány szereplő, a nyomozással többen egy belső utat is bejárnak, amit rendkívül érdekes volt végigkövetni.
A regény végig pörög, mindig történik valami, nehéz letenni, és egyre jobban szeretnénk tudni, mi történt a nagymamával 1975-ben, és hogyan halt meg a politikus 2016-ban. Különlegesek narratív megoldás a régi újságcikkek, belső párt-iratok beemelése, melyek megtörik ugyan a szöveg lendületét, mégis szervesen beleépülnek a történetbe, és bővítik annak világát. Valódi súlyt adnak a múltbéli eseményeknek, és aki élt az előző rendszerben, annak biztosan összeszorul a gyomra bizonyos kifejezések olvasása közben.
Érezhető volt az író áldozatos háttér-kutató munkája, melynek következtében egy abszolút hiteles kortablót kaptunk. A természetes stílus, a gördülékeny történetvezetés és a sok érdekes mellékszál mind-mind remek olvasmánnyá varázsolták a Szabadulószobát, melynek már a címe is beszédes, kiszabadított jó pár titkot a palackból.
Az a fajta könyv, ami egyaránt érdekes lehet a krimirajongóknak, a közelmúlt történelmét kedvelőknek, idősebbeknek, akik múltidézésre vágynak, és fiataloknak, akik itt élnek most, a 21. században, és egyszerre kíváncsiak a múltra és a jelenre.
A szöveg utánközlés, az eredeti ITT található meg.