Farsangkor Pest macskaköves utcáin követjük Vég Orsolya útját, amely a Két Szerecsen utcai bordélyhoz vezet. Tizenegy testvér egyike, vidéki szegénységből a jobb élet reményében érkezett a Duna keleti partjára, mint olyan sokan a 19. században.
Rövidesen holtan találják, két darabban: megcsonkított, meztelen testére a folyóparton bukkannak rá, fejére pedig az időközben ugyancsak meggyilkolt Técsey Aurél országgyűlési képviselő házában, az ingaórába rejtve. Ez a kettős gyilkosság szolgáltatja az alapját Bartal Tamás első regénye, a Lámpavas és pillangó cselekményének. A korábbi helyettes államtitkár kötete az Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány kiadásában jelent meg.
Bartal műve egy reformkori ifjúsági krimisorozat három tervezett része közül az első. A regény a magyar nemzet sorsfordító évébe, 1848-ba vezeti az olvasót, ahol a politikus és prostituált halála utáni nyomozás csupán egyetlen a sok téma közül, amelyet egy szerelmi háromszög és a magyar szabadság ügye köt össze. A szöveg tudatosan épít az ifjúsági irodalom múlt századi hagyományaira: részben idézi a Vakáció a halott utcában című Csukás-regényt, de akár Erich Kästner Emil és a detektívek-jének gyermeknyomozói is felderenghetnek a befogadó olvasmányélményei között. (A Jókai-örökség viszont fájóan hiányzik, minden szempontból.) Ugyanakkor ez kicsit visszás, elvégre a Lámpavas és pillangó hasábjain nem gyerekek göngyölítik fel a bűntényt, hanem köztiszteletben álló férfiemberek, viszont a napisorozat módjára pergő cselekmény, valamint a szereplők száraz, de legalább energikus dialógusai miatt nehéz teljesen komolyan venni a történéseket. Egyfelől a szépirodalmi stílus hiánya jellemzi a könyvet, de ez abból az egyszerű technikából fakad, amely átjárja a regény kétszáz oldalát: a történelmet nem madártávlatból, hanem a hétköznapok szintjén mutatja be. Bartal nem ad differenciált képet a szabadságharcos idők társadalmáról, ellenben megannyi apró momentumra felhívja a figyelmet. Ilyen például az, hogy miért kapta Buda és Pest a Budapest városnevet a korban használatos Pest-Buda helyett, miként és miért magyarosították egyes családok a vezetéknevüket, milyen fajta olaj adta a lámpások fényét, vagy éppen milyen volt a szajhalét két évszázaddal ezelőtt. A történelmi ismeretterjesztés miatt a regény olvasója sokszor érezheti úgy, mintha egy gyorstalpaló kurzus tankönyvét lapozgatná.
A Lámpavas és pillangó nem emelkedik ki a kortárs ifjúsági regények közül (Bartal eddigi egyetlen, öt évvel ezelőtt Porcelánmosoly címmel kiadott, novellát is tartalmazó verseskötete mellett viszont fénysebességgel húz el), az pedig, hogy az író a szereplőket lényegében csak a külsőségek szintjén mutatja, csalódásra ad okot. Mindent összevetve azonban mégis olyan kötetről van szó, amely könnyen „fogyasztható”, részben P. Szathmáry István húsz–harminc képregényszerű grafikája miatt.
Azoknak, akik ennél egy fokkal emlékezetesebb utazást szeretnének tenni Kossuth és Petőfi korába, inkább Pataki Tamás túrájára kell befizetniük: a Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt című regény nemcsak figyelemre méltó nyelvművészeti teljesítmény, hanem ragyogóan összetett, ám ugyancsak nem hibátlan munka.
A szöveg utánközlés, az eredeti ITT található meg.