Cserháti Éva első krimije egy jól megírt, többnyire jól követhető regény, amely a lassabb szakaszokon sem ül le, a biztos kézzel csepegtetett információmorzsák miatt nehéz letenni a kötetet. – Cserháti Éva A sellő titka című regényéről olvashatnak recenziót.
A Prae.hu továbbra is folytatja a magyar krimiirodalom felélesztését/megteremtését. Molnár T. Eszter noir hangulatú Szabadesése és Mészöly Ágnes egy mindentől elzárt házban játszódó Rókabérc, haláltúra c. pszichológiai thrillere után a sort Cserháti Éva A sellő titka c. regénye folytatja.
Cserháti Éva 1975-ben született, író, műfordító, számos magyar regényt ültetett át spanyol nyelvre. A sellő titka a második regénye, egy regénysorozat első darabja.
A regény története három szálon fut. A fő cselekményszál az új nyomozócsoport (hivatalos nevén a Kiemelt Életellenes Ügyeket Felderítő Főosztály C nyomozócsoportja; nem hivatalosan K.É.Z., a kiszuperáltak és zöldfülűek csoportja) megalakulását, illetve első nyomozásukat ismerhetjük meg, emellett egy bizonyos Mitre Todorovszki kihallgatásának átiratát olvashatjuk, amely szintén a regény jelenében történik; ezen felül pedig Mirka Todorovszka életével ismerkedhetünk meg a görög polgárháború utolsó éveitől kezdve 1960-ig. A három szál váltakozva jelenik meg a regényben, természetesen a fő cselekmény a leghangsúlyosabb, míg Mitre és Mirka szakaszai rövid, néhány oldalas etűdökként szabdalják a nyomozást. Szerkezetileg mindenképpen izgalmas megoldás, ráadásul érdekesebb is, mintha egy két-háromoldalas expozícióban ömlesztené ránk a szerző mindezt a nyomozás közepén – arról nem is beszélve, hogy érezhető rajta az alapos kutatómunka –, mégis ezek a szakaszok a regény elején kontextusnélküliek, és megtörik a nyomozás lendületét.
Hiába hisszük azt, hogy egy szövevényes bűnügy a tökéletes krimi kulcsa, valójában csak akkor működhet egy regény, ha a karakterek is élnek benne. A szerző pedig sikeresen vette ezt az akadályt, a C nyomozócsoport tagjai életszerűek, és az egymás között folytatott párbeszédek is dinamikusak, nem mesterkéltek. Ugyan megjelennek a klasszikus, megkerülhetetlen archetípusok, de műfaji regényeknél mindig az a kulcs, hogy a szerző hogyan teszi egyedivé ezeket az építőelemeket. Telki-Nagy Judit, a csoport vezetője hozza az erős, határozott női vezetőt, akinek utat kell törnie egy férfiak által uralt világban (leginkább a Kyra Sedgwick alakította Brenda Johnson karakterét felidézve), Köteles apaként próbál egyensúlyozni a család és a munka között, Vasvári a rangidős, alkoholizmussal küzdő kolléga (akinek múltjáról nem lennék meglepve, ha kiderülne valami a sorozat következő köteteiben), Admin, aki molett, középkorú nőként talán a leginkább szembemegy az informatikai szakértő klasszikus figurájával. Egyedül Vanda karaktere tűnik kissé elnagyoltnak, az emberi jogi szakértő néhol olyan, mint egy szociálisan túlérzékeny Twitter-oldal, a regény első felében néhol már-már parodisztikusan akadékoskodó karakter, de aztán a Vasvári és Vanda közötti csörték őt is felruházzák újabb ás újabb dimenziókkal.
Mindeközben nemcsak Vanda igyekszik érzékenyíteni a kollégáit, de a regény is meg-megpendít számos olyan témát, amely valamilyen szinten tabunak számít a közbeszédben, de Cserháti arányérzékének köszönhetően a szöveg nem lesz görcsösen társadalmilag felvilágosult és felvilágosító. Pedig mindenkinek van valami nehézsége: Telki-Nagy gyermeke Down-szindrómás; Vanda kóros hajhullásban szenved és ez komoly hatással van az önmagáról alkotott képre; Vasvárinál az alkoholizmus és egy esetleges mentális betegség kapcsolódik össze; Admin mellrák túlélő; Köteles pedig próbál helytállni a családjában és a munkahelyén is. Szerencsére azonban ezek az elemek nem válnak konkrét jellemvonássá, viszont adnak egy sajátos, izgalmas árnyalatot a karaktereknek.
Maga a nyomozás a holttestek viszonylag magas számának ellenére is lassan indul – bár ennek minden bizonnyal oka az is, hogy a nyomozással egyidejűleg a karaktereket is fel kell építeni – viszont egyenletes tempójú és fokozatosan halad előre. Amikor azonban a görög szál is belép a nyomozásba, az események felgyorsulnak, viszont ezzel együtt a logika egy kicsit megbicsaklik, hirtelen nagyon sok görög származású szereplő kerül elő, összemosódnak a múlt és a jelen karakterei, és aztán bizonyos okokból az igazán nagy katarzis is elmarad, mint ahogy a Telki-Nagyhoz közel álló karakter halála is hozhatott volna magával egy mélyebb, zsigeribb érzelmi reakciót.
Cserháti Éva első krimije mindenesetre egy jól megírt, többnyire jól követhető regény, amely a lassabb szakaszokon sem ül le, a biztos kézzel csepegtetett információmorzsák miatt nehéz letenni a kötetet. Talán a szükségesnél nagyobb vállalás volt egy ilyen szövevényes és fordulatos bűnügyet választani az első kötetbe a nyomozócsoport szabályainak és erőviszonyainak felépítése mellé, mert a regény második felében néha aránytalanul sok az információ, ami letaglózhatja az olvasót. Azonban egy nyomozócsoportra fókuszáló sorozat esetében – legyen szó akár irodalomról, akár televíziós sorozatokról – sosem a bűnügyek határozzák meg a minőséget, hanem a karakterek közötti összhang. A szerzőnek pedig sikerült egyedivé tenni a karaktereit, és kialakítani egy életszerű és életszagú csoportdinamikát, amely biztos alapot biztosíthat a K.É.Z. további eseteihez – ugyanis bízom benne, hogy lesz folytatása a sorozatnak.
A szöveg utánközlés, az eredeti ITT található meg.