Aschenbrenner Eti: A múlt sötét árnyai (Könyves Magazin, 2013)

Az Athenaeum kiadó új krimisorozatának kötete már első pillantásra is izgalmas – a különleges borító garantáltan felkelti a figyelmet. A sötét háttér előre sejteti: nem egy könnyed olvasmánnyal állunk szembe, hanem egy felkavaró, sodró lendületű, mély titkokat tartalmazó könyvvel. A fülszövegből érdekességképpen megtudható a szerzőről, hogy nyelvész, művelődéstörténész, műfordító. A pár éve megjelent Olasz-magyar kulturális szótár után teljesen más vizekre evezett, hiszen a Sötét hajnal műfaját tekintve lélektani krimi. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy felkavaró, letehetetlen olvasmányra sikerült Sztanó László első regénye.

A történet egy megcsonkított, összeszabdalt tetem megtalálásával kezdődik Gyál határában. Már a kezdőképek is sokkolóak, a leírás nagyon élethű, szinte filmszerű. A cselekmény két szálon fut, az egyik hazánkban játszódik, a másik Amerikából, Albany városából indul.

A helyi tévécsatorna főnöke egy nagyszabású reality műsort tervez: a tehetséges zongoraművésznő plasztikai műtétjét és a gyógyulás folyamatát szeretné részletesen bemutatni. Ez különleges beavatkozásnak ígérkezik, mert nem szépészeti műtétről van szó. Allyson Synge arcán neurofibromatózis, vagyis tumorszerű kinövések vannak, amelyek torzzá teszik a vonásait. A tudósításhoz Stacy Wyattet kérik fel, aki bár vonakodva, de elvállalja a feladatot.

Természetesen csak menet közben derül ki, miért nem akarta elhagyni az otthonát. Az operációt Budapesten végzik el, egy híres sebész, Horgass Antal lesz a művésznő kezelőorvosa. A háromfős stáb Magyarországra indul, és szinte a megérkezésükkel egyidőben kezdődnek a gyilkosságok. Vajon ki a tettes, mi az indíték és ki irányítja a háttérből manipulálva az eseményeket? Ezeket a kérdéseket nemcsak a könyvbeli nyomozó teszi fel magának, az apró bűnjelek, jelentéktelennek tűnő események, elejtett félmondatok folyamatos jelenlétet és éberséget követelnek az olvasótól is.

A holttestet azonosítják, minden kétséget kizáróan Kertész Olivér az áldozat, akiről annyit tudunk meg, hogy Horgass professzor lányának a barátja. A halála előtt állítólag Allysonnal is viszonya volt, legalábbis a naplója tanúsága szerint – és a két, látszólag teljesen külön szálon futó történet azonnal összegubancolódik. Még a gyilkos kilétére sem derült fény, máris újabb holttestet találnak, aki nagyon hasonló körülmények között halt meg. Olivér előző barátnője, Viktória az áldozat, akiről a fiú naplója gyakran tesz említést. Ám ezzel a füzettel sincs minden rendben, hiányzik belőle néhány lap, ráadásul angolul van…

Stacy egyedül érkezik Budapestre, ám ahelyett, hogy a kórházból tudósítana, hamarosan a gyilkossági ügy kellős közepén találja magát. Megismerkedik Horgass professzorral, találkozik nem sokkal a halála előtt Viktóriával és a birtokába kerül Olivér naplója is. A nő feldolgozatlan traumákat cipel magával a gyermekkorából, melyek árnyékként kísérik és rányomják bélyegüket a mindennapi életére. A családi titok, amelyet féltve őriz, napvilágra kerül, és hiába próbál az ismerőse, Edwin Pierce segíteni a lányon, már későn érkezik. Az okok és motivációk átgondoltak, a részletek tökéletesen kidolgozottak, annyira hihető a sztori, hogy úgy éreztem, akár meg is történhetett volna a valóságban. Természetesen a kötet végére kiderül a gyilkos személye, a kérdésekre választ kap az olvasó, de az igazság nem megnyugtató, inkább felkavaró és nyomasztó érzést kelt.

A karakterek egyéniségek, a személyiségek árnyaltak, a mindennapi problémák és a kórházi előmenetelért folytatott harc leírása valóságosnak hat. A regényben filmszerűen peregnek az események, minden pillanatban történik valami, amely folyamatosan izgalomban tartja az olvasót. Összességében elmondható, hogy a történet sodró lendületű, a párbeszédek és a jelenetek jól kidolgozottak, a krimi rajongók nem fognak csalódni, ha elolvassák Sztanó László első regényét.

A szöveg utánközlés, az eredeti ITT található meg.

Demus Zsófia: Mert emberek… (Ambroozia, 2015)

Kolozsi László A farkas gyomrában című 2014-es kötete egy több szálon futó krimi, többnyire a magyar valósághoz hű drámaisággal, de leginkább egy C-kategóriás amerikai akciófilm jeleneteivel. Röviden így lehetne jellemezni Kolozsi művét, mely a fülszöveg alapján sokat ígért, egy rendkívül erős és aktuális témával, a kirekesztés, megbélyegzés kulcsszavaival, karakterfejlődéssel, azonban tovább sajnos már nem jutott és a kitűzött célokat is csak részben teljesítette. Ismerjük a történet talán mindkét végét, pont ezért nem egy sztereotip karakterektől és helyzetektől szenvedő sztorit vártunk, hanem egy általánosítástól mentes igaz történetet, mely a megfelelő elbeszélőformával, párbeszédekkel, de akár többféle szempontból megvilágított belső monológokkal végre bebizonyíthatja, hogy a kivétel itt is erősíti a szabályt. 

„Demus Zsófia: Mert emberek… (Ambroozia, 2015)” bővebben